Ta-val sokat gondolkodtunk, hogy mivel kedveskedhetnénk karácsonykor a szeretteinknek, és végül megszületett a hatalmas ötlet: készítsünk tigris balzsamot. A rokonságban sokan panaszkodnak ízületfájdalomra, izomfájdalomra, ezért könnyedén adta magát, hogy ne vietnámi, hanem tigris balzsamot készítsünk, amitől forróságérzet keletkezik az izomban, ellazít és fájdalmat csillapít.
Az eredeti recept szerint vazelint kellene bele, amit a boltban lehet kapni, abban meg paraffin van. A paraffinról jól tudjuk, hogy nem tartozik a legegészségesebb összetevők közé, lévén, hogy nem hagyja lélegezni a bőrt és nem mellékesen mérgező anyag, mivel egy petróleum melléktermék. De ne kalandozzunk el, sort kerítünk majd a paraffin elemezgetésére is. :)
Visszakanyarodva az SK balzsamunkhoz, az igazsághoz hozzátartozik, hogy a hozzávalókat sokkal tovább tartott beszerezni, mint magát a balzsamot elkészíteni.
A receptet, ebből eredeztetve a listát, amivel vásárolni indultunk, a Lukrécia kencéi oldalról vettük, ami szerint a hozzávalók:
- 60 ml extra szűz olívaolaj
- 15 g méhviasz
- 20 csepp borsmentaolaj
- 10 csepp eukaliptuszolaj
- 10 csepp kámforolaj
- 5 csepp szegfűszegolaj
- 5 csepp fahéjolaj
- 5 csepp kajeputolaj
- 1 kávéskanál chilipor (nem kötelező de szebb lesz a színe és a hatása is jobb)
A legnagyobb meglepetés egy nagy bioboltban ért minket, amikor is chilipor után kutattunk a fűszerek között. Namármost mondja már meg nekem valaki, hogy egy bioboltban és úgy egyáltalán Magyarországon, miért találunk KÍNAI pirospaprika őrleményt??
Amikor túl jutottunk az ez okozta sokkon (ami egyébként aznap még többször is visszatért, és minden alkalommal habzó szájjal szidtuk ezt a helyzetet), rávettettük magunkat az olajokra, na nem az aromákra, hanem az illókra. A bőség zavarában kicsit el is vesztünk, pont úgy, mint a kámforolaj, ami röhejesen hű maradt nevéhez és ebben a boltban nem is mutatta meg magát. Sajnos csatlakozott hozzá méhviasz barátunk is, ami nélkül viszont igen bajos egészséges összetevőkből készült tigris balzsamot keverni. Nyilván.
Eltelt egy pár nap, és sikerült kámforolajat, méhviaszt és tégelyt szereznem, így belefoghattunk a kotyvasztásba.
Az egész olvasztás, összekeverés gőz fölött történik. Először az olívaolajat melegítjük ehhez adjuk a méhviaszt, és addig kevergetjük, míg teljesen fel nem olvad.
Beletesszük a chiliport, jól elkeverjük benne (nekünk szinte végig a tál alján maradt).
A tálat ekkor levesszük a gőzről és ügyelve a pontos csepegtetésre beletesszük az illóolajakat.
Na, ennél a pontnál Lukrécia oldalán ennyi áll: "Jól keverjük el, majd tegyük zárható üvegbe". Aha, hát persze! Üvegbe valóban biztosan hamar bele lehet tenni, de nem kis vietnámi balzsamos tégelyecskékbe. Egy pici, szószos merőkanállal kanalaztuk a tégelyekbe a balzsamot, több-kevesebb sikerrel. Ment mellé, alá, talán fölé is. És amíg így elbénáztunk az első két tégellyel, a méhviasz már el is kezdett újra megszilárdulni. Hevítés, keverés, tűzről lehúzás, kimérés. Chilipor az alján. Nem baj! Újra kevertünk, alulról mertünk. Hajrá, gyerünk, gyorsan, mert újra megköt! Megtette... Hevítés, felkeverés, kimerés. Csak 24 tégelyecskét kell megtölteni, mit az nekünk, menni fog! Hevítés, kavargatás, kimérés. Hevítés, felkeverés, kimérés.... :)
Bo
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése