Zserbó, ahogy én készítem

Nagy kedvencünk a zserbó, így most hétvégén is készült belőle egy tepsinyi. 

 

25 gramm élesztőt 1 dl tejben egy kiskanál cukorral megfuttatok (ez most a hétvégén annyira jól sikerült, hogy kifutott a pohárból). Egy tálba 300 gramm lisztet (én a Dr. Kalmár-féle őstönköly lisztet használom), 200 gramm vajat, 1 egész tojást, 1 dl házi tejet és egy csipetnyi sütőport teszek. Ebbe öntöm  bele az élesztős tejet, majd jól összedolgozom és 3 egyenlő részre osztom a tésztát.

Ekkor jön a ravaszság, mert én a tepsit fordítva használom. Tehát nem bele teszem, hanem az aljára, így szabadon marad mind a négy oldala. Az egyik tésztát kinyújtom, és kókuszolajjal bekent tepsire helyezem (na itt szokott akadni némi probléma, mert nekem sosem sikerült pont akkorára nyújtanom, ezért jön a toldozás, ami ekkor ugyan csúf, de a végén a kutya sem veszi észre). 

A tésztára én vagy házi baracklekvárt, vagy bio baracklekvárt teszek, aztán ismert termelőtől származó dióval szórom meg (a botmixerhez volt egy aprító néven futó plusz kütyü, abban darálom). 

Erre jön egy újabb adag tészta, szintén megfoltozva, majd újra a lekvár és a dió. Ezt lefedem a harmadik tésztával, amit jó alaposan megszurkálok villával, hogy ne púposodjon fel sütés közben. 170 fokra előre melegített sütőbe teszem, 25-30 perc alatt szép aranybarnára sütöm.

A máz felvitele előtt feltétlen ki kell hűteni tésztát, máskülönben a tésztával együtt kenjük szét a mázt, és lassabban is kötne meg.

A máz elkészítéséhez 3-4 evőkanál vízre, 20 gramm vajra, 2 evőkanál kakaóporra és 2 evőkanál cukorra lesz szükségünk. Ki-ki vérmérséklete szerint használhat nádcukrot vagy sima cukrot... igazából mindegy melyiket, mert mind a kettő pont ugyanannyira egészségtelen, de a nádcukorból legalább van finomítatlan :) A vizet felforraljuk, beletesszük a cukrot, majd mikor elolvadt a cukor mehet bele a vaj, a végén pedig a kakaó. Sűrűre, de nem fakanálcsapdára főzzük. Kicsit kihűtjük, és mikor már nem tűzforró, de még kenhető, akkor beterítjük vele a tésztát. Én így:

A fordított tepsi miatt könnyedén körbe vághatjuk a széleit. A lehulló részeket a család előszeretettel felfalja, nem kell aggódni a "veszteség" miatt.

Végül felkockázzuk, a fordított tepsi miatt könnyedén alá is nyúlhatunk, és pont úgy tudjuk tálalni, mintha egy puccos főzőműsorban készült volna :)

Bo